Az ember azt hiszi, hogy szeretne egy kutyát, beírja a keresőbe, kijön pár találat, kiválasztja a színt, születési időt, legközelebbi helyet és megveszi. Na, ez naggggggyon nem így van.
Kezdem az elején, hogy mik voltak a célok. Szerettünk volna egy nagyon pici kutyát, ami lakában is lehet, amit vihetünk magunkkal utazni stb. Volt korábban Illatos útról hozott keverékem, de a két kisgyerekem mellett az ezzel járó bizonytalanságot (habitus, méret) nem tudtam bevállalni. Kikértük állatorvos véleményét. Kistestű, kevéssé vedlő, nem ugatós, gyerekbarát kutyát keresünk. Ő a Havanese típust ajánlotta, ő nem egy beteges fajta, és szerencsére nekünk nagyon tetszett. Amit azonban most írok majd, az bármelyik fajtájú kutyára érvényes tanulság lehet.
Naívan elkezdtem hát fiú, x hetes, fehér kutyát keresni, gondoltam, tolongani fognak. Nem így lett. Aki jelentkezett, kb 200 km-re innen lakik...
Rákérestem, hogy eladó havanese. Kidobott sok-sok találatot, 20.000-130.000 Ft közötti értékben. Fogalmam sem volt, mi a különbség. De mivel nem kiállítani, tenéyzsteni akarom, gondoltam, nekem a legolcsóbb is jó lesz, azt is ugyanannyira fogjuk szeretni.
Csatlakoztam egy havanese fb csoporthoz, feltettem a kérdéseimet, hol, kinél, mennyiért, milyet stb. meg is jött a válasz, amivel elsőre nem igazán tudtam mit kezdeni.
"Első, legfontosabb, hogy nézzem meg a szüleit"
Hát... gondoltam, én aztán hiába nézem, annyit fogok látni, hogy kutya. Nem értek hozzá.
Gyorsan feloldom ezt a kérdést, mert később fény derült rá, hogy mit jelent ez és miért olyan fontos. Álmomban nem jutott eszembe, hogy vannak olyan emberek(?), akik méltatlan körülmények között tartanak állatokat szaporítás céljából, takarítatlan ketrecbe zárva, minden fertőzésnek kitéve, gondozatlanul, szeretetlenül. Hát.... ezt takarja, hogy nézzem meg a szülőket. Aki a kocsiból árulja a kutyát.... gyanús, hogy ilyen szaporulatból származik a kiskutya. Aki tisztességes, az beenged, hogy megnézzem a körülményeket. Ezek a kutyusok - egy tenyésztőtől van az infó - nem sok eséllyel indulnak, sajnos gyakran pár nap múlva el is pusztulnak. Túl az érzelmi megrázkódtatáson... kidob az ember sok-sok pénzt ÉS támogatja az ilyen tisztességtelen embereket... és vagy feladja, vagy keres egy tisztességes tenyésztőt.
Keresgéltem fajtamentő oldalakon is, ám vagy nagyon idős, vagy keverék, vagy ilyen borzalmas testi- és lelki állapotú kutyákat találtam. Fontos ugye, hogy kisgyerek mellé kerülnek, bírniuk kell egymást.
Találtam egy tenyésztőt, akinek vannak éppen akkora, éppen olyan kutyusai. Gyorsan le is foglaltam egyet, ő tutira meglesz, ha őt választjuk. Azonban tovább folytattam a keresést. Mert én nem a törzskönyves szülőkhöz ragaszkodom! Hanem ahhoz, hogy nagyjából garantált tulajdonságú, méretű kutyánk legyen... elfogadható áron.
Találtam tőlünk nem messze egyet, 10ezer forintért. Felhívtam, kiderült, hogy a kisgyerek kapta a szülők tudta nélkül, így megválnának tőle, mert nem tudják gondozni. Oltása nincs.... ebből azonnal következtettem, hogy nem tenyésztőtől vették (aki oltás nélkül nem adja oda). Szóval hiába közel, hiába olcsó.... fennáll ugyanaz a veszély, hogy ki tudja, honnan, kitől, milyen kutyus az. Fájt a szívem, de nem kértem.
A következő egy magánhirdetés volt. 20ezer ft egy kutyus, gyerekszerető stb. Felhívtam, oltva, féreghajtva adják, saját kutyától, azonnal el lehet hozni. Szimpi. Rákérdeztem, hogy az ő kutyájuk leellett és azt adják el? Igen. Hát, gondoltam, ez nekem nagyon jó lesz.
Megbeszéltünk, hogy holnap találkozunk, délután mennénk. Hívom, erre az illető mondja, hogy hívjam indulás előtt, majd megmondja a címet akkor. Fura volt, de hát vannak fura emberek. Hívom indulás előtt, hogy akkor egy óra múlva érkezünk. Erre két óra múlva sikerült megérkeznie úgy, hogy közben többször beszéltünk, hogy pár perc, meg hogy a kutyákat még áthozza az apjától. Mi? Hát nem nézhetem meg őket otthon? Ja nem, mert az apjáé és most ide hozta, blabla. Miért? Költői, nem kapok választ. Na, kinyitja a kocsit, benne a két irtó cukker kiskutya. Az egyik nagyobb. Testvérek? kérdem csodálkozva... Igen. van ilyen, hogy másmilyenek.... Hát, mondom, ennek a feje formája is más, tök hosszúkás. Hm...... fajtiszta? :) Persze.... persze. Jó, oltási könyvét akkor megnézhetem? Ja, az is kell? Hát nem tudta. Miért, el is vinném? Hát, messziről jöttem, úgy készültünk, hogy elviszem. Jöjjek el holnap, akkor az apjánál is megnézhetem a kutyákat és a szülőket is, az apakutya már nincs meg, mert eladták. És akkor az oltási könyvet is odaadja majd. Most nem tudsz elmenni érte? Nem, mert az apja nincs otthon. Meg se kérdem, hogy akkor hová teszi a kiskutyákat, miután mi elmegyünk.... Jó...kérdem, akkor van egy lány kutyátok, aki vemhes lett és eladjátok a kiskutyákat, ugye? Hát nem, hanem fedeztettük másik havanese-zel. Ezt már csak magamban, de nem el lett adva a fiú kutyátok? Mindegy. Viszlát. (Pedig a barna.........jaj de édes volt!)
Na, akkor a következő állomás, újra egy hirdetés, újra valaki kutyusa. egy éves, fajtiszta. Mondják. Levelezünk, de a hirdetési oldalon keresztül elérhetőséget egyszerűen nem tudok kapni. Kértem pedig többször is. Viszont el lehet menni megnézni, nem a lakásba, hanem az anyuka leviszi megmutatni. Ő már nagyobb, ez talán mindegy is. És akkor felajánlják, hogy elhozzák. Gondolkozunk rajta...... miért van mindennel kapcsolatban olyan furcsa érzésem?
Egyébként férjem anyukájával beszélgettem erről. Azt mondja, a környékükön sok kutyát lopnak el, akár fényes nappal. Nagyon szomorú. Vajon mit kezdenek egy felnőtt kutyával?
Következő állomás: megszülteik az elhatározás, hogy kölyök és nem felnőtt kutyánk lesz, akkor jöjjön, amit lefoglaltunk. Írok a tenyésztőnek.... ja, hogy én azt lefoglaltam? Visszanézem a levelezést, valóban nem voltam egyértelmű :( Így a kis barna kutyánk már másé. Nem találok szavakat, azt hittem, hogy vége és kezdhetem előröl. Tanulság: ha valami igazán-igazán tetszik, akkor nagyon határozottan kell jelezni, foglalni. Nagyon megértem a tenyésztőt, hisz nyilván egy húsvér vevőnek nem fogja azt mondani, hogy a neten valaki mintha kérte volna, és ezért nem adja. Sajnáluk őt nagyon mindenestre.
Eddig egyébként két tenyésztővel beszéltem. Nyíltak, kedvesek voltak, nagyon segítőkészek és felelősségteljesek. Nem a garancia miatt.... a kutyák miatt. Na ez az.
Szóval mérlegeltem. nagyon hosszútávú együttélésre számítok ezzel a kutyussal. Családtagnak szeretnénk. Költünk pénzt dologkra. Bár feleslegesekre, luxusokra nem szeretek. Eddig azt gondoltam, hogy felesleges és luxus tenyésztőtől drága kutyát venni.
Ám, ha megnézzük, hasonló ez, mint a drága-olcsó mosógép (arról korábban az Ökoklikken). Ja nem, mert azt nem szereti meg az ember, mint a kutyáját. És a gyerekek sem. De a lényeg ugyanaz. Megveszek valamit sok pénzért, majd vége... (nem) kicsit drágábban viszont hosszútávú, garantált minőségűt kapok.
Biztos vagyok abban, hogy van olyan gazdi, akinek fajtiszta kutyával fedezteti a sajátját, majd szépen, gondosan nevelgeti a kicsiket. Akinek nem az a foglalkozása, csak van egy lánykutyája. Biztosan van.... de én egyelőre nem találkoztam vele. Hallottam olyat, hogy valaki így jutott fajtiszta kutyához, utcai ismeretségből, olyan kutyát kapott, aminek fényképalbuma is volt a születésétől kezdve:)
Hát, remélem, hamarosan kiderül, hogy melyik is az a kiskutya, amelyik a családunk tagja lesz.
--------------------------------------------------------------------------------------
Kiderült, egy Havanese kiskutyát választottunk, Borsó a neve:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény fontos, ide írhatsz nekünk: